Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



Üdv az oldalon!

 

 

black-roses-gothic-32884954-500-375.jpg

 

 Figyelj, drága kicsi lélek,
Elmondom, hogy mi az élet!
A semmiből nagyra nőni,
Sírva a világra jönni,
Lassan lépni óvakodva,
Anyakézbe kapaszkodva.
Az ábécés könyvet bújni,
Tudás harsonáját fújni,
A nagy gondok után menni,
Hamis csókot megízlelni,
Majd feledni nagyon gyorsan,
És szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog,
Mert gyötrik őt "ezer gondok".
Lassan járni óvakodva,
De már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedelet varrni,
S egy őszi estén meghalni.
Ne sírj drága kicsi lélek,
Hidd el nekem ez az élet.



 

 

 

Tündérszárnyakon

2010.10.02

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Saját versek | Hozzászólások: 0

Fanny

2010.09.12

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Edgar Allen Poe | Hozzászólások: 0

Külön

2010.09.12

 

Tündérország

2010.09.12

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Edgar Allen Poe | Hozzászólások: 0

Annabell Lee

2010.09.12

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Edgar Allen Poe | Hozzászólások: 0

Fekete szivárvány

2010.06.03

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Saját versek | Hozzászólások: 0

Szomorú vég

2008.11.04

 Mikor először olvastam ezt a történetet, azt hittem, hogy ennél semmi se lehet szomorúbb. Most, hogy évekkel később elolvastam, már tudom, hogy sokkal rosszabb az hogy, akire minden nap szeretettel gondolsz, a sok csalódás ellenére, amit okozott, addig ő már rég elfelejtett. Meg amúgy is, a reménytelen szerelemnél sokkal rosszabb dolgok történhetnek velünk nap mint nap.
Azért fenthagyom, hátha tetszik valakinek :)

 

Versek

2008.09.27

 

Idézetek

2008.07.27

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Idézetek | Hozzászólások: 2